1.fejezt

Már most 23 megtekintés?! köszönöm!! így tovább!Kövi rész2 komi után. xx


Nyár végén költöztünk ide. Azóta eltelt 3 hónap. Új barátaim vannak és teljesen új életem. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék vissza az én igazi otthonomra...Nem hagytam abba semmit amit elkezdtem. Még mindig zenélek és már egy barátnőm is csatlakozott hozzám, és amikor tehetjük együtt járkálunk fellépő helyeket keresni. Ő Ashly. Pont az ellentétem, kinézetre. Szőke haj, kék szem. De belül ugyan olyan mint én, sőt még a szüleink is ugyan olyanok.
 Épp suli után mentünk haza mikor anyu felhívott.
- Szia kincsem! -nyivákolt a telefonba.
- Sziaa. - köszöntem.
- Jahj...azért hívlak, hogy szombaton mégis meglesz tartva a jótékonysági bál. - lelkesedett anyu.
- Hogy mi?! - néztem nagy szemekkel.
- Hát tudod...a jótékonysági bál. Van valami más programod? - kérdezte.
- Hát ami azt illeti...Breenél szerettem volna aludni. - válaszoltam.
- Hát akkor ez most nem fog össze jönni. Muszáj eljönnöd. Kész és most lezártam az ügyet. - förmedt rám anya. Igen kiszokott néha borúlni...
- Rendben. - motyogtam. Majd leraktam a telefont és Ash-hez fordultam.
- Nem mehetünk szombaton, vagyis én nem. Nem tudok fellépni mert ismét egy hülye bálra kell mennem. - magyaráztam.
- Neee máár... - szontyolodott el Ash. - És nem tudsz valamit kitalálni?
- Nem. Ilyen téren apu és anyu házi sárkányok. Mondjuk máskor is....- nevettem el magam. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet amit azonnal megosztottam Ash-el, bár még volt mit rajta simítani .
.
.
.
*Szombat*
-A tervem a következő aminek az első simításai készen is vannak már. Szóval: Én becsempésztem a gitáromat már rég a kocsi csomagtartójába és megszereztem a kocsi pót kulcsát amivel majd kitudom nyitni az ajtót. A báli ruhám alá vettem a fellépőset és a cipőt a gitár tokjába rejtettem. Nem lesz más dolgom, mint egyszer csak eltűnni a bálon, ami nem lesz feltűnő, mert anyuék csak akkor foglalkoznak velem mikor elvisznek oda és mikor hajnalban haza jövünk. Na és ekkor, majd kilopózom a pot kulcs segítségével kinyitom a csomagtartót és elmegyek hozzátok. - magyaráztam Breenek . - és ott átöltözünk majd kimászunk az ablakon...vagyis nem, mert nem lesznek otthon a szüleid, szóval az ajtón megyünk ki. Ez sima pálya. Mikor vége a fellépésemnek akkor fogom magam, visszaöltözök és mintha mi sem történt volna, vissza megyek a bálra. Na mit szólsz? - kérdeztem Breet.
- Te egy zseni vagy. - ujjongott. - és mikor jössz?
- Hát olyan fél kilenc fele, mert 6-kor kezdődik a jótékonysági bigyusz.
- Rendben. Akkor nálam 9-kor. Puszii. - köszönt el és lerakta. Megnyugodva mentem le a lépcsőn ahol már anyuék vártak. Vetettem rájuk egy szende mosolyt és beültünk a kocsiba.

Fellépésen:

Bálon: