Sajnos nem volt meg a 2 komi,:// de remélem ez alá majd írtok, és most tényleg 2 komi után hozom...xx
Mikor beléptünk abba hatalmas épületbe, nem fogadott nagy meglepetés. 1000 ilyenen voltam már. Ugyan az a dolog mindig. Sok sznob ember, drága ruhákban egy nagy teremben és mindenki ismer mindenkit. Apáékhoz egyből oda jött csomó ember akivel csevegtek, és természetesen bemutattak mindenkinek, de aki ismert már, az megjegyezte, hogy mekkorát nőttem. Fogadni mernék, ha szembe jönnének velem az utcán akkor fel sem ismernének, hacsak nincsenek ott anyámék…Mind1 én aranyosan és bájosan mosolyogtam rájuk. Aztán oda jött 3 ember akiket nem ismertem.
- Nick. Drága barátom. – fogott kezet apával egy kb. annyi idős férfi mint apa és megveregették egymás hátát. Aztán oda jött a felesége is (gondolom az lehetett) és ők is köszöntötték anyuékat és ekkor döbbentem le. A férfi háta mögül előbújt egy magas fiú.
- Harry, de régen láttalak már. Na jó hazudok, persze a Tv-ben láttalak…de élőben nem nagyon. A bácsikád, nem igen mutogatott mostanában. – fogott kezet vele is apa. Anyunak pedig kezet csokólt. Igen ott állt előttem Harry Styles. Nem rajongok az One Directionért, de mégis csak Londonban élek és ettől a fiú bandától zeng az ország…
- Ő pedig az én pici lányom. – Mutatott rám apu. Én csak alig észrevehetően megfogattam a szemem.
- Hiszen nem is olyan kicsi. – mosolygott rám a pasas. Harryn pedig látszott, hogy kb. csak most vett észre, de mikor rám terelődött a figyelme akkor a fényképeken látható módon elvigyorodott. – James Car. Ő pedig a feleségem Anne Car.
- Nagyon örvendek, Lucy Rose Line. –fogtam kezet velük.
- Harry Styles. – mosolygott rám Harry és nyújtotta a kezét.
- Szia, Lucy Rose Line. – mosolyogtam vissza. És átlátszóan zöld szemébe meredtem. Most néztem csak jobban, eszméletlen helyes. De úgysem lenne nála esélyem egy azért, mert ő híres 19 éves én 15. Na meg amúgy sem jönnék vele össze, mert egy nyálas ficsúr aki még 4 nyálas ficsúrral dalolgat.
- Na gyerekek menjetek beszélgetni, mert nekünk fontos dolgunk van. – mondta James. Mi Harryvel egy elég fura „rendben”-t motyogtunk. Aztán sarkon fordultunk és elillantunk onnan. Megkönnyebbültem , hogy már most úgy alakulnak a terveim ahogy én szeretném. Mikor oldalra néztem, meglepődve láttam, hogy Harry ott sétál mellettem.
- Chh..gyerekek. 19 éves vagyok és legyerekekeznek. – nevetett Harry. – Te hány éves vagy?- fordúlt felém.
- 15. – mondtam. Majd elkezdtem az italok felé venni az irányt.
- Tényleg? – döbbent meg Harry. – Mármint csak azért mondom, mert többnek nézel ki…khmm..egy ilyen ruhában. – mért végig. Én egy éles pillantást vetettem rá. Erre ő elmosolyodott.
- Jah. Lehet. – válaszoltam szárazan. Nem kellett játszanom már a jó kislányt ezért kaptam az alkalmon és nem játszottam.
- Miért vagy velem ilyen közömbös? – fogta meg a csuklóm Harry.
- Miért? Milyennek kéne lennem? – néztem rá.
- Hát a korod béli lányokból, mást szoktam kiváltani. Vagy talán nem ismertél fel? – kacsintott Harry.
- De felismertelek. Csak nem fogok itt sikítozni és a nyakadba ugrani, azért, mert nyilvános helyen vagyunk és, azért, mert nem szeretem a zenéteket. Ennyi. – láttam rajta, hogy eléggé meglepi a mondókám és elengedte a csukóm. Ránéztem az órára. 7 volt.
- Ohh…értem.- mosolygott kacéran. Kb. azt láttam a szemébe, hogy „ ezaz!!! kihívás”. – Amúgy nem viccelek tényleg jól áll ez a ruha.
- Kösz. –Mondtam.
- Nos Lucy, hogy –hogy eljöttél a szüleiddel? – kezdett bele egy másik témába. Nem értettem miért kell nekünk beszélgetnünk de válaszoltam.
- Csak simán Lou, de a szüleim elött Lucy… mert muszáj. – hadartam. – És egy ilyen híres ember mint te?
-A nagynéném és bácsim úgy gondolták, hogy elhoznak , mert jó fényt vetek rájuk. Én meg gondoltam miért ne. De most már tudom, hogy megérte. – Simított ki egy kósza tincset az arcomból. Elpirultam es akaratom ellenére is a földre mosolyogtam. Ő erre felkuncogott. – Meg akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni a holnapi forgatásunkra. Új klippünk lesz és gondoltam elhívlak, hátha megszeretsz engem.
- Harry, nem azt mondtam, hogy téged nem szeretlek hanem, hogy a zenéteket. – magyaráztam szépen lassan.
- Akkor engem szeretsz? – mosolygott és felcsillant a szeme.
- Húúú…mondták már, hogy nagyon nehéz eset vagy? – kérdeztem.
- Hát…az az igazság, hogy a lányokkal többnyire nem beszélgetni szoktam. – mondta kacéran.
- Nem biztos, hogy erről tudni akartam. – ráztam a fejem. – Szóval…nem ismerlek titeket és ezért nem tudom azt mondani, hogy nem szeretlek téged. Ismétlem a zenéteket ismerem és azt nem szeretem.
- Itt az ideje, hogy megismerj. – vigyorgott. Majd fogta a kezem és behúzott a táncoló tömegbe. Igen ez egy bál itt táncolni szokás. Kezemet a nyaka köré kulcsolta, az övét pedig a csípőmre tette. Belebizseregtem az érintésébe. Ezt észre vette és elmosolyodott. Táncoltunk egy darabig, és beszélgettünk, majd ránéztem az órámra…Végre!
Mikor beléptünk abba hatalmas épületbe, nem fogadott nagy meglepetés. 1000 ilyenen voltam már. Ugyan az a dolog mindig. Sok sznob ember, drága ruhákban egy nagy teremben és mindenki ismer mindenkit. Apáékhoz egyből oda jött csomó ember akivel csevegtek, és természetesen bemutattak mindenkinek, de aki ismert már, az megjegyezte, hogy mekkorát nőttem. Fogadni mernék, ha szembe jönnének velem az utcán akkor fel sem ismernének, hacsak nincsenek ott anyámék…Mind1 én aranyosan és bájosan mosolyogtam rájuk. Aztán oda jött 3 ember akiket nem ismertem.
- Nick. Drága barátom. – fogott kezet apával egy kb. annyi idős férfi mint apa és megveregették egymás hátát. Aztán oda jött a felesége is (gondolom az lehetett) és ők is köszöntötték anyuékat és ekkor döbbentem le. A férfi háta mögül előbújt egy magas fiú.
- Harry, de régen láttalak már. Na jó hazudok, persze a Tv-ben láttalak…de élőben nem nagyon. A bácsikád, nem igen mutogatott mostanában. – fogott kezet vele is apa. Anyunak pedig kezet csokólt. Igen ott állt előttem Harry Styles. Nem rajongok az One Directionért, de mégis csak Londonban élek és ettől a fiú bandától zeng az ország…
- Ő pedig az én pici lányom. – Mutatott rám apu. Én csak alig észrevehetően megfogattam a szemem.
- Hiszen nem is olyan kicsi. – mosolygott rám a pasas. Harryn pedig látszott, hogy kb. csak most vett észre, de mikor rám terelődött a figyelme akkor a fényképeken látható módon elvigyorodott. – James Car. Ő pedig a feleségem Anne Car.
- Nagyon örvendek, Lucy Rose Line. –fogtam kezet velük.
- Harry Styles. – mosolygott rám Harry és nyújtotta a kezét.
- Szia, Lucy Rose Line. – mosolyogtam vissza. És átlátszóan zöld szemébe meredtem. Most néztem csak jobban, eszméletlen helyes. De úgysem lenne nála esélyem egy azért, mert ő híres 19 éves én 15. Na meg amúgy sem jönnék vele össze, mert egy nyálas ficsúr aki még 4 nyálas ficsúrral dalolgat.
- Na gyerekek menjetek beszélgetni, mert nekünk fontos dolgunk van. – mondta James. Mi Harryvel egy elég fura „rendben”-t motyogtunk. Aztán sarkon fordultunk és elillantunk onnan. Megkönnyebbültem , hogy már most úgy alakulnak a terveim ahogy én szeretném. Mikor oldalra néztem, meglepődve láttam, hogy Harry ott sétál mellettem.
- Chh..gyerekek. 19 éves vagyok és legyerekekeznek. – nevetett Harry. – Te hány éves vagy?- fordúlt felém.
- 15. – mondtam. Majd elkezdtem az italok felé venni az irányt.
- Tényleg? – döbbent meg Harry. – Mármint csak azért mondom, mert többnek nézel ki…khmm..egy ilyen ruhában. – mért végig. Én egy éles pillantást vetettem rá. Erre ő elmosolyodott.
- Jah. Lehet. – válaszoltam szárazan. Nem kellett játszanom már a jó kislányt ezért kaptam az alkalmon és nem játszottam.
- Miért vagy velem ilyen közömbös? – fogta meg a csuklóm Harry.
- Miért? Milyennek kéne lennem? – néztem rá.
- Hát a korod béli lányokból, mást szoktam kiváltani. Vagy talán nem ismertél fel? – kacsintott Harry.
- De felismertelek. Csak nem fogok itt sikítozni és a nyakadba ugrani, azért, mert nyilvános helyen vagyunk és, azért, mert nem szeretem a zenéteket. Ennyi. – láttam rajta, hogy eléggé meglepi a mondókám és elengedte a csukóm. Ránéztem az órára. 7 volt.
- Ohh…értem.- mosolygott kacéran. Kb. azt láttam a szemébe, hogy „ ezaz!!! kihívás”. – Amúgy nem viccelek tényleg jól áll ez a ruha.
- Kösz. –Mondtam.
- Nos Lucy, hogy –hogy eljöttél a szüleiddel? – kezdett bele egy másik témába. Nem értettem miért kell nekünk beszélgetnünk de válaszoltam.
- Csak simán Lou, de a szüleim elött Lucy… mert muszáj. – hadartam. – És egy ilyen híres ember mint te?
-A nagynéném és bácsim úgy gondolták, hogy elhoznak , mert jó fényt vetek rájuk. Én meg gondoltam miért ne. De most már tudom, hogy megérte. – Simított ki egy kósza tincset az arcomból. Elpirultam es akaratom ellenére is a földre mosolyogtam. Ő erre felkuncogott. – Meg akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni a holnapi forgatásunkra. Új klippünk lesz és gondoltam elhívlak, hátha megszeretsz engem.
- Harry, nem azt mondtam, hogy téged nem szeretlek hanem, hogy a zenéteket. – magyaráztam szépen lassan.
- Akkor engem szeretsz? – mosolygott és felcsillant a szeme.
- Húúú…mondták már, hogy nagyon nehéz eset vagy? – kérdeztem.
- Hát…az az igazság, hogy a lányokkal többnyire nem beszélgetni szoktam. – mondta kacéran.
- Nem biztos, hogy erről tudni akartam. – ráztam a fejem. – Szóval…nem ismerlek titeket és ezért nem tudom azt mondani, hogy nem szeretlek téged. Ismétlem a zenéteket ismerem és azt nem szeretem.
- Itt az ideje, hogy megismerj. – vigyorgott. Majd fogta a kezem és behúzott a táncoló tömegbe. Igen ez egy bál itt táncolni szokás. Kezemet a nyaka köré kulcsolta, az övét pedig a csípőmre tette. Belebizseregtem az érintésébe. Ezt észre vette és elmosolyodott. Táncoltunk egy darabig, és beszélgettünk, majd ránéztem az órámra…Végre!
nagyon jó lett :D*-*
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett. :DD
TörlésJó lett! :D
VálaszTörlés