3.fejezet.

Ránéztem az órámra és fél 9-et mutatott. Itt az ideje, hogy induljak.
- Sietsz valahová? - kérdezte Harry és karomon lévő órára nézett.
- Ő..nem. De nekem ki kell mennem a mosdóba. - hadartam, majd fogtam magam és elindultam az egyik irányba. Megkerestem a hátsó kijárat feliratot és kisurrantam rajta. Még egy utolsó pillantást vetettem anyuékra, de nem láttam őket. Jobb is így. Megtaláltam a kocsinkat és elő kotortam a táskámból a pót kulcsot. Az autó kicsit pityent majd felgyúlt benne a lámpa. Még egyszer körbe néztem, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem láthat senki, kinyitottam a csomagtartót és óvatosan kivettem a gitáromat, majd vállamra raktam és lecsuktam a tetőt. Vissza akartam csúsztatni a táskámba a kulcsot, mikor valaki megfogta hátulról a vállam.
- Mosdóba mi? - hallottam egy rekedtes hangot, megállt bennem az ütő.
- H-Harry...- motyogtam megkönnyebűlten. - hát te?
- Én is kérdezhetném ezt tőled. Csak te mg furábbnak tűnsz mint én idekint egy gitárral a hátadon. - mutatott a vállamon logó tárgyra.
- Hát izéé...
- Hova akarsz ilyenkor menni?. - nézett rám.
- Semmi közöd hozzá. - húztam ki a karomat a szorításából.
- Ne legyél már ilyen ellenséges!Mi bajod van? - háborodott fel.
- Mi van? Megszoktad, hogy veled mindenki rendes? - vetettem rá egy gúnyos mosolyt és elindúltam az utcán.
- Lou! Várj már! - kiáltott utánam.
- Miért?
- Mert elvihetlek. Itt állok nem messze.- válaszolta.
- Nincs szükségem a fuvarodra kösz. - hadartam és tovább mentem.
- Az lehet, de valaki véletlenül még kicsicsergi a szüleidnek, hogy hol is vagy. - mondta egy kis szarkazmussal.
- Hú...Harry. Miért nem hagysz békén és hagyod , hogy csináljam a dolgom. - sóhajtottam és közelebb jött hozzám.
- Nem szoktam békén hagyni az olyan lányokat akik le akarnak vetkőztetni a szemükkel...- kacsintott. Lehajolt és homlokát majdnem az enyémhez érintette. Leheletét éreztem a bőrömön...Aztán hátrébb léptem.
- Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól? - kérdeztem furán.
- Miért nincs okom rá? - tárta szét a karjait. - Tudod úgy emlegetnek, hogy Harry 69 Styles. Szerintem megvan az okom rá...- Nézett az ég felé.
- Elképesztő vagy...- ráztam a fejem.
- Én is ezt mondt...
- Úgy értem: elképesztően naiv. - nevettem. És elmentem mellette. - Oké elvihetsz, de csak a barátnőmig. - ő utánam jött és átkarolta az egyik vállam.Én levettem onnan a kezét, mire ismét elmosolyodott.
:
:
:
- Miért is mész gitárral a barátnődhöz? - kérdezte a kocsiban miközben mutattam az utat neki.
-   Mert onnan megyek majd - itt elhallgattam kicsit, féltem, hogy kinevet.- ...fellépni.
- Hogy mi?! - nézett rám. - hova?
- A Lila papagájba.
- Te ilyen helyekre mész? És ehhez miért kell a barátnődhöz menni? - kérdezte.
- Mert együtt lépünk fel és ott öltözöm át.- hadartam.
- Tőlem itt is átöltözhetsz. - Vigyorodott el.
- Oké! - lelkesedett. A kívánt hatást értem el. Arca megmerevedett a kormányt erősebben szorította.Ő nem tudta, hogy a ruhám már rajtam van. - segítenél lehúzni a cipzárt. - Tűrtem fel a hajam.
- Ő...-egy kézzel hozzányúlt a hátamhoz, majd megragadta a cipzárt és remegő kézzel lefelé kezdte húzni. Mikor meglátta alatta a fekete felsőmet elkezdett nevetni. - Tetszel te nekem. - vigyorgott. Lerántottam magamról az egybe részest és előkotortam  a cipőmet.
- Hűű...dögös. - nézett végig rajtam.
- Kösz. - forgattam a szemem. - Oké, itt fordulj balra és ott rakj ki. - megvető pillantást vetett rám. - légy oly szíves. - tettem hozzá.
  Leállította a kocsit ott ahol kértem. És felém fordult.
- Megadod a számod? - mosolygott rám.
- Minek? - kérdeztem vissza.
- Mert felszeretnélek holnap hívni, hogy hogy vagy. - gyorsan elmondtam neki a számomat. És megköszöntem a fuvart. Aztán kiszálltam. Ő elhajtott. Becsöngettem Eshez. De kaptam hirtelen egy sms-t.
"nem rázol le ilyen könnyen! ;) Hx."
- Remek...- motyogtam. Majd Es furán nézett rám mivel pont akkor mondtam ki mikor ő ajtót nyitott nekem.
- Valami baj van? - kérdezte.
- Harry, Harry Styles...- mondtam és beléptem. Ashlynek elkerekedett a szeme. Ő rajong az One Directionért.
- T-tessék?!- rázta meg a fejét.